Szentgotthárd nem adja fel!

A PRONAS február 28-ára demonstrációt hirdetett a barokk templom elé. A cél az volt: a beruházók és a politika lássa, hogy a lakosság elszántsága erős, készek folytatni a küzdelmet az égető ellen! Szentgotthárd lakossága a várakozást felülmúlóan vett részt a megmozduláson.

Február első hetében bekövetkezett az, amire az előzmények alapján mindannyian számítottunk: Burgenland megadta az elsőfokú építési engedélyt a BEGAS szemétégetőjének. Tudtuk, hogy ez lesz, mégis elkeserítő volt; sokan mondták, nem érdemes tovább küzdeni… Fokozta a megdöbbenést, hogy az osztrák fél kizárta a fellebbezési eljárásból Szentgotthárd városát, sőt, a magyar államot is. Szerencsére a bejegyzett környezetvédelmi szervezetek, illetve a magánszemélyek továbbra is partnerek, így az engedély támadása számukra lehetséges.

Az elmúlt bő két évben rengeteg megmozduláson, szakmai fórumon, továbbá aláírásgyűjtésen és népszavazáson voltunk túl. Magyarországon ennek töredéke is elég lenne egy ilyen beruházás megállításához, azonban az osztrák cég cinikusan és lenézően foglalkozott a magyarokkal. Időközben a gazdasági világválság lesújtott Ausztriára is, komoly problémát okozva az ottani iparnak. Azok az előnyök, amelyek két éve még éltek a BEGAS számára, egyre csökkenő mértékben vannak jelen. A válság, a fellebbezés és a lakossági ellenállás olyan erőt tudnak kifejteni, ami eredményt hozhat a város küzdelmében.

A PRONAS február 28-ára demonstrációt hirdetett a barokk templom elé. Délelőtt az aktivisták kihelyeztek egy koporsót („Szentgotthárd élt 825 évet?”) a Széll Kálmán térre, kifeszítettek több transzparenst, hangosbeszélővel és dobbal járták a várost. Fontos volt, hogy megmozduljon lakosság!

Délután 15 órára megtelt a templom előtti tér. BEGAS táblát tartó csontváz, fekete zászlók, sárga molinók („Danke, Burgenland!”, „BEGAS: STOPP MVA HEILIGENKREUZ!”), kisebb transzparensek feszültek a tömeg fölött. Itt voltak a BIGAS osztrák tagjai is, végig velünk vonultak a rendezvényen. Először Soós Zoltán, a PRONAS elnöke lépett a mikrofonhoz. Röviden ismertette a város lehetőségeit, s elmondta, ne várjon semmi jót a beruházó és a Lenzing a civilektől, a várostól. Nem vesszük át a megtermelt energiát, ha kell, lezárjuk a vasútvonalat, bojkottot hirdetünk a Lenzing termékei és a beruházást finanszírozó bank(ok) ellen. Az elnök szavait Pénzes Tibor tolmácsolta az osztrák szimpatizánsoknak.

Ezt követően Leiner Mónika, a PRONAS elnökségi tagja buzdította ellenállásra, fellebbezésre a tömeget. Fiatal anyaként kisfia szavait idézte: „Nem akarom, hogy rossz legyen a levegő! Nem szeretnék beteg lenni!”

A jó 1500 fős sokadalom ezután sétára indult a Népek Barátsága (?) emlékműhöz. A szekeret önkéntesek húzták-tolták, szólt a dob, lengtek a zászlók. A tömeg megtöltötte a kerékpárutat!

Az emlékműnél Bugán József, városunk alpolgármestere tájékoztatott a pénteki, osztrák nagykövetség előtt történtekről. (lásd korábbi írásunk)

A PRONAS hivatalos rendezvénye itt véget ért. BIGAS-os barátaink vezetésével, osztrák rendőrök kíséretével a tömeg hömpölyögve haladt a tervezett égető helyszínére. Felemelő érzés volt látni, hogy Szentgotthárd nem adta fel a küzdelmet!

A Lenzing melletti szántóföldre (Reméljük, tíz év múlva is az lesz!) lekerült a koporsó. Szentgotthárdiak hozták, és az égetőt, nem a várost kívánták ezzel temetni!

Christiane Brunner és Johann Raunikar rövid beszédeikben kiemelték: Ausztriában is sokan fel vannak háborodva a BEGAS tervén, egyre többen emelik fel ellene a szavukat. Hangsúlyozták, hogy az égető a barátságot tiporná el. Az „Európa úton” a legkevésbé európai módon jár el a BEGAS. Végül kifejezték, hogy szeretnék, hogy az égető tervének meghiúsításával ismét helyreállna a barátság a határ két oldalán élők között.

A menet hazaindult. A határvonalon lerakták a koporsót; az egri védők is így üzentek a török csábításának.

Küzdeni fogunk! Jó, ha ezt megérti a BEGAS és a Lenzing tulajdonosi köre is…

Pro Natura St.Gotthard

2009. február 28.

[Show as slideshow]