Bronzérmes az Sztg. KK ifi csapata (egy csalás anatomiája)

az ezüstérem reményében utaztak Teddy Mester tanítványai a hétvégi utolsó ifi fordulóra Veszprémbe, amennyiben csak 4 góllal kapnak ki és   több gólt dobnak, mint az itthoni 29 : 25- re megnyert találkozón már meg van a második helyezés és az ezzel együtt járó 100 ezer ft- os jutalom.
Nagyszerű szezont zártak Ernst Attila tanár úr tanítványai, a bronzérem magáért beszél, a heti 8 -10 edzéssel készülő, egész országból válogató ellenfelek ellen. BRAVÓ.

Nos nem egészen így alakult, a taktika amúgy bevállt, hogy több idegenben lőtt góllal megszerezhető az ezüstérem, de a 4 helyett 5 gólós diferenciával zárt a Borhotel – Szentgotthárdi KK ifi csapata, a 31: 26 elveszített találkozón. Hozzá kell tenni méltatlan körülmények között került megrendezésre a mérkőzés, nem volt például eredményjelző tábla, mert idézem: ” akkor azért fizetni kellett volna valakinak”. Így a két perces kiállításoknál is körülbelül vagy csak bekiabálásra engedték vissza a játékosokat, amúgy is furcsán ítélték meg a két perces kiállításokat, legtöbbször a vendég csapatot sújtották vele. Előfordult, hogy 6 veszprémi támadójátékossal 3 (!) gotthárdi védőjátékos nézett farkaszemet, itt mentek el egyébként 3 góllal.

„Mit lesel Te bazári majom,  nézd meg mit csinálnak, erre tanítottad őket?! ”

Történt mindez a friss KEK győzet fiókcsapatánál, a bírók is megtették a magukét, hogy biztos hazai győzelem szülessen, mindenért két perc járt, kapott egyet Teddy mester is.

És akkor még nem beszéltünk a hazai együttes „edzőjéről”, aki egyszerűen „lebazárimajmozta” a vendég csapat edzőjét.

Na hát körülbelül mindösze ennyi történt egy sima ifjúsági bajnokság utolsó fordulójának második helyezését eldöntő mérkőzésén. Jó helyre került az a 100 ezer ft,  a nehéz anyagi helyzetben lévő veszprémi kézilabdának szüksége van minden fillére, hisz eredmény hajtógatóra sem tellik. Indul a (pénz)busz Bakonyba.